Ma elkezdtem egy tudatos, meditáció sorozatot. A szintemhez mérten (amit nem én állapítok meg), lehető legmagasabb forráshoz fordulok (nem földi tudatommal döntöm el "ki" legyen ez a forrás) és várok ... nem kérdezek, csak várok...
A mai gondolatsor, amit kaptam a következő volt:
Ha az emberiségért (KIVÉTLEZÉS NÉLKÜL) akarsz tenni, ha feladatot szeretnél, teljesül minden kérésed (a kérés ténye). Megkapod, de annak kötelezően eleget kell tenned. Ha küldetésre vágysz, ne feledd azt is meg kell élned, ami annak végrehajtásával jár - legyen az lemondás, elfogadás... Ha tanulni szeretnél - ne válaszd meg mit szeretnél tanulni, csak légy befogadó! - Ne próbáld felmérni mit kell tenned, ne próbáld kiszámolni, mikor, hol van dolgod, csak állj készen a cselekvésre!Ne feledd, nincs kivételezés! Nem Te döntöd el kinek segíthetsz és meglehet olyan embert kell hanyagolnod, akihez érelmileg közel állsz, egy olyan emberért, aki meglehet saját meglátásod szerint meg sem érdemli a segítséget. Amikor cselekedni kell nem szabad gondolkodni. A teljes elfogadás képessége nélkül összeroppanhatsz utólag... (ha pl. úgy ítéled meg szeretteid elhagytad egy időre) ezért fejleszd magadban a böcsességet (a megértéshez) és az elfogadást!
Ne próbálj konkrét dolgokat kérni, nem tudhatod valóban készen állsz-e rá! Kérd az Isteni Gondviselést, hogy olyan feladatot bízzanak rád, amit szerintük képes lehetsz véghezvinni. Ha egy konkrét kérés elvárásával indulsz útnak, csalódás érhet, pedig csak arról van szó, hogy a kérésed nem bölcsességre alapoztad, hogy nem tudtad megvilágosodottan felmérni a dolgokat és nincs meg benned a szükséged elfogadás.