34. bejegyzés

TANULÁS - FEJLŐDÉS

 Szomorkodunk, ha kudarc ér. Szomorkodunk, ha valaminek hiányát érezzük, mindig van min szomorkodnunk... pedig megvan mindenünk: testünk, amin keresztül tanulhatunk és lelkünk, amin keresztül fejlődhetünk: EZÉRT SZÜLETTÜNK LE! Minden rendelkezésünkre áll a feladat végrehajtásához. Mindig lenne minek örülni ... csak észre kellene venni.

Nincs más dolgunk, mint figyelni - LÁTNI - látni a dolgok összetevőit, érezni a dolgokban rejlő fejlődést (a lehetőségét) és ANNAK örülni, ami előrébb visz, nem maguknál a történéseknél elakadni (értsd: ne ténybeli megvitatásukat, hírértéküket keressük, lássunk mögéjük) - a történés csak egy eszköz, a megélése maga a tanulás, a tanulás célja pedig a fejlődés. Az élet célja a fejlődés - ami egyénenként mást és mást jelent, ezért ne egymás fejlődését figyeljük, csakis a sajátunkén dolgozzunk.

Elkerülhetetlen a kapcsolatrendszerünk - de az is csak eszköz. A kapcsolatok megélése a tanulás, a tanulás célja pedig a fejlődés, ezért köszönjük meg mindenki részvételét az életünkben (akár jól éljük meg, akár rosszul), hiszen közelebb visz bennünket a fejlődéshez.

Mindig annak megtanulására van szükségünk, amit az élet éppen utunkba sodor. Minden pillanatunk tanít - minden pillanatban van (lenne) mit tanulnunk - az ÉLET MINDEN PILLANATA felbecsülhetetlen érték. Ha lassan tanulunk azért van, mert várjuk a "neves pillanatokat", a tanulásnak kinevezett pillanatokat (értsd. pl. tanfolyamok) és az összes többi, felbecsülhetetlen értékű pillanatot alábecsüljük, értéktelennek tartjuk, nem vesszük komolyan.

A lexikális tudás megvehető, spirituális fejlődésre azonban csakis saját tapasztalatok alapján van lehetőség. A pusztán lexikális tudás nem hoz tartós boldogságot, tapasztalások nélkül megmarad külső segítségnek és nem épül be belső meggyőződéssé. Tapasztalatokra van szükségünk - a tapasztalások forrása pedig maga az élet - a pillanataink, az összes pillanatunk maga a tapasztalás, a tanulás - a tapasztalásra, a tanulásra való lehetőség. Az életünk az eszköz a fejlődéshez. Ébresztő!

"Kelj fel, és járj" vagy Nyisd ki a szemed és láss! - így is fordíthatnánk. Vedd észre miről szól az élet, értsd meg a jelentéstartamokat és akkor sokkal kevesebb problémád, betegséged, gondod lesz! Járj az úton, és ne ellenkezz (értetlenkedj), mert az értetlenkedés (= elfogadás, hit hiánya, kételkedés stb.) csak hátráltat, felbuktat. Te magad buktatod fel önmagad az értetlenkedéssel... Hiába segítenek fel újra és újra, ha TE MAGAD nem kezdesz el "látni", mert a biztos előrehaladáshoz szükségszerű a dolgok megértése, tisztánlátása.