Minden szónak, gesztusnak jelentősége van, mégis úgy érzem, a jelentőség mértéke, ereje nem azonos, és úgy érzem kezd fordulni a világ... a harsány, a manipulatív, az erőszakos, az érzelemvak ereje átmenetivé válik, hiába rendelkezik impulzussal ... a csendes, az alázatos, a bölcs pedig tartós erővel emelkedik minden fölé... a csendben kinyújtott kezek lassan, de biztosan kezdenek egymásra találni...

Tegnap egy kis összejövetelen vettem részt, amit itt is nagyon köszönök Katiéknak ... igyekszem mindig úgy tekinteni a világra, hogy megláthassam azt is, ami szabad szemmel nem látható - ehhez félre kell tenni az előítéleteket, a véleményt, a tudni vágyást és nem kell mást tenni, mint figyelni. Tegnap sok-sok információ érkezett hozzám és a legerősebben az szűrődött át, hogy csakis addig tudnak működni a különféle tanítások, vallások, iskolák stb. amíg az emberekben él a félelem (és társaként a sok-sok érzelem)... a félelem megosztja az embereket ... a vágyak elhomályosítják az utat - a félelemmel szemben megpróbálunk valahová tartozni, a tudásvággyal igyekszünk a legjobban helyezkedni és szeretnénk rohanni... a félelem kialakítja a bizonytalanságot, (hátha a másik útja jobb, gyorsabb stb.), a bizalmatlanságot (a másik útja biztosan rosszabb), a vetélkedést, stb....  és szűkíti a csatornát, amin keresztül eljuthatnánk minden forrásához.... ezért van annyi út, ezért van annyi tanítás... és mind-mind helyes, mind-mind hasznos - de mind-mind felesleges lehetne, ha végre észbekapnánk...

 Előttünk kanyarog az út és mindannyiunknak UGYANAZON az úton kell végigmennie, ezért EGYFORMÁK vagyunk. Még akkor is, ha az út nem egyforma oldalán bandokolunk, vagy nem egyszerre érkezünk egy-egy szakaszába.