59. bejegyzés

Egyetlen Tanító van, Isten (a Teremtő), aki különböző fizikai testeken keresztül tanít. Földi értelemben Mester az, kinek testét Isten teljes forrásául választja ki. A Tudást azonban nem szabad a fizikai testhez kapcsolni (mint annak forrása).

Isten tanít minden síkon - legyen az fizikai, mentális, érzelmi, látható vagy láthatatlan stb. Az Ember Isten modellje, melyen keresztül Isten szeretné megvalósítani a Tudást, azaz Önmagának teljességét, a Földön. Minden Emberben benne lakozik Isten, és tanulásunk abban áll, hogy a bennünk lévő Istent minél nagyobb mértékben ki tudjuk nyilvánítani - fizikai testben. Nem saját ízlésünknek megfelelően (fizikai testünkhöz tapadt egónkon átszűrve), hanem olyannak, amilyen. Isten arra tanítja a fizikai testet, hogy megtanulja megérteni és átengedni magán a Tudást és ki is tudja azt nyilvánítani cselekedeteiben. 

Mi, Emberek (amikor már fizikai testben vagyunk) nem jelentkezhetünk tanítónak (nem akarhatjuk, hogy elismerjenek tanítóként) Isten dönti el, azzá lehetünk-e. Mi Emberek (amikor már fizikai testben vagyunk) nem választhatjuk ki, ki legyen Mester, Isten választja ki. Mi csak csatlakozhatunk ahhoz, azokhoz, akinek szavai és cselekedetei megegyeznek azzal, mit mi gondolunk, mi szeretnénk tenni. Mi csak kimondhatjuk azt, amit gondolunk - és Isten eldönti sikerült-e Őt megnyilvánítanunk a kimondott szóval, cselekedettel. Ha igen, támogatva leszünk Isten által abban, hogy újabb megnyilvánításának lehessünk eszközei.

Miként minden egyes Emberben benne lakozik Isten (a Teremtő), a Tanító, úgy minden egyes Ember tanít (tágabb értelemben véve). Minden egyes Ember arra tanítja embertársait, aminek megtanítására Isten megbízta őt. Azoknak, és annyi Embernek tanít, akiknek, és ahány Embernek az ő (adott Ember) fizikai testén keresztül jövő tanításra szüksége van.

Ne azt figyeljük ki - emberi fogalmaink szerint - tanító/ mester, vagy ki nem! Ne azt figyeljük ki, milyen tanító! Hanem egymásra figyeljünk! Mert mind tanítók vagyunk, és mind tökéletesen tanítjuk azt, amit tanítanunk kell - legyen az a többiek számára elfogadható, vagy elfogadhatatlan; jól, vagy rosszul megélt.  A tanítás tárgyát Isten dönti el, nem mi, Emberek. 

A tanítás (tárgya) mindig az, amire az érintett(ek)nek éppen szüksége van. Tanuljunk, fejlődjünk, hogy minél kevesebb rosszul megélhető (= nem, vagy nehezen akarjuk megtanulni) tanítással kelljen szembetalálni magunkat! Tanuljunk (spirituális értelemben véve), hogy egyre bölcsebbek lehessünk, és meglássuk, megértsük miről szól a (nekünk szóló) tanítás!

Nem mindig azt tanítjuk, amiről emberi agyunkkal azt gondoljuk, hogy tanítjuk, és nem mindig azt tanuljuk, amiről azt gondoljuk, hogy most azt tanuljuk. Amíg nem vesszük észre, hogy a pillanat tanítása éppen miről szól, addig nem tudunk tovább lépni az adott (elsajátítandó) tanításon. Szerencsénkre a  Teremtő szeret bennünket annyira, hogy újra és újra lehetővé teszi ugyanannak megtanulását - ha elsőre nem sikerülne! Ezért az ismétlés ne érintsen bennünket rosszul - Isten szeretete és türelme irányunkban! Isten adja a lehetőségeket, nekünk pedig "csak"annyi feladatunk marad, hogy figyeljünk, felfigyeljünk, megértsünk, elfogadjunk és gyakorlatban megvalósítsunk. 

ps. tanításon értsünk Isteni tanítást, ami nem csak lexikai tanítás, ami lehet a türelem, a tolerancia, az ítélkezésmentesség, elfogadás, megértés stb.stb. tanítása.. bármi, amiről Isten (Teremtő) úgy gondolja, hogy még tanulnunk kell ahhoz, hogy cselekedeteinkben történő megnyilvánítása egyenértékű legyen az Isteni megnyilvánulással