Sokszor elszaladunk a lehetőség mellett, hogy örüljünk, pedig az öröm képes beragyogni a nehéz perceket...

...

a tudatosulás folyamatának egyik lépcsőfoka, amikor felismerjük milyen sok lehetőség, "eszköz" áll rendelkezésünkre, hogy öröm töltse be a szívünket. Az öröm forrása nem csak az lehet, amikor sikerélményünk van, amikor szeretteinkkel együtt lehetünk, amikor megkapunk valamit, amire vágytunk...

Sokkal mélyebb öröm tud lenni, amikor mások örömének tudunk örülni, sőt fokozva ezt, amikor olyan ember örömének tudunk örülni, akit egyébként nem szeretünk, akivel kapcsolatban negatív érzéseink vannak - mert ilyenkor tudunk a bennünk lévő sötétségbe igazán fényt engedni, ilyenkor tudunk igazán felemelkedni. Ez az öröm nem csak felszabadulás (oldódó) érzetet ad, hanem feloldással, megszabadulással is jár - megszabadulunk az addigi negatív érzéseinktől: a féltékenységtől, az irigységtől, ami béklyó a lelkünkön, nem enged szárnyalni.

Isten (a Teremtő energia, a Forrás, a Szeretet, mindegy minek nevezzük) számtalan lehetőséget ad arra, hogy öröm töltse be a szívünket, tőlünk függ mennyit veszünk belőle észre. Ha képesekké válunk arra, hogy saját kudarcunk mellett mások sikerének is tudjunk örülni, a saját kudarcunk fájdalma, nehézsége elmosódik. Ez nem azt jelenti hogy elkezdjük mások életét élni, mert az szebb, mert az jobb, mert az sikeresebb - ez azt jelenti, hogy el kezdjük letenni a kamikus terheket a hátunkról, amiket a viszonyítgatások jelentenek (holott nincs meg a rálárásunk, hogy milyen idővallumban, mihez képest kellene viszonyítgatnunk, és folyton kihagyjuk a számításból, hogy előző életeinkből milyen tudatalatti emlékeink vannak), el kezdünk ki lépni a szűk körből, amit a birtoklás (az enyém, a miénk) húz körénk és belépünk egy SOKKAL nagyobb körbe, ahol minden közös: közös a öröm is.

Mindenkiben van együttérzés - de sokan nem tudunk bárkivel együttérezni. A 2012-es év lehetőséget arra, hogy felébresszük magunkban az egyetemes együttérzést, aminek a rezgése megvilágítja, hogy szelektívan vagyunk együttérzőek, ugyanúgy, mint ahogy szelektívan örülünk, és szeretünk. Azt gondoljuk az együttérzés egy gomb, amit csak akkor kell bekapcsolni, ha mások nehéz időket élnek meg, holott az öröm is az együttérzés része, edzi az együttérzésünket, hogy mi mindennek tudunk örülni. Mint mindennek, az együttérzésnek is két pólusa van: "együtt nevetünk, együtt sírunk" - de amikor örülünk, csak az örömben akarunk osztozni, nem az öröm tárgyában; és amikor sírunk, csak megértésünk jele, hogy könnyezünk, nem a tanítást akarjuk átvenni, amin a másik személynek keresztül kell mennie.

Ha képesek vagyunk átlátni, hogy bármi, ami történik velünk és másokkal, az tanítás, akkor a puszta lét is örömöt fog okozni - örömöt, hogy tanulhatunk. Az öröm - jelen esetben pedig az öröm egy sokkal mélyebb formája a HÁLA beragyogja az életünket és bár együtt sírunk azzal, aki szenved, de bennünk megjelenik a hála Isten felé, a tanítás folyamata felé és ez a hála érzet ad kezünkbe egy eszközt, amin keresztül képesekké válunk arra, hogy érdemben, azaz a fejlődésben segítsünk - a megfelelő szavakkal, a megfelelő tettel. Ne csak együtt sírjunk, ne csak sajnálkozzunk, és főképp ne gerjedjünk haragra azt dübörögve "miért???", és ne használjuk más fájdalmát arra, hogy SAJÁT múltunkat magunkra rántsuk keseregni, hanem képessé váljunk a megértésre, és arra, hogy segítsünk az érintettnek is (egyúttal magunknak is) megértésre találni, mert csakis Isten tudja a miérteket, és csakis az isteni rezgéseken keresztül tudnak a miértek a mi tudati szintünkre elérni és az egyik ilyen isteni rezgés a hála.

A hála mutatja az elfogadást, a megértést és hozza meg a békét, és örömöt. A hála, melyet magasabb fokán a tanulási folyamat iránt, Isten (nem vallási viszonyokban használva, hanem mint legfelsőbb Erő) iránt érzünk, a hálával járó öröm, szeretet és együttérzés rezgés képes arra, hogy feltörölje a könnyeket.

Bármi történik az életünkben - akár más életén keresztül - elsőként ne arra reagáljunk amit látunk, hallunk,  a fizikai érzékszerveinkkel érzünk. Első lépésben a magasabb rezgésekhez kapcsolódjunk (ima, mantra, meditáció, légzőgyakorlat .. bármi ami a mi esetünkben kapcsolatot tud teremteni) és csak azután nézzünk rá az eseményre, mert ha Isten szemével látunk, akkor a megoldást is meglátjuk, akkor az értelmét is meglátjuk annak, ami történt és a rálátás képessége ki tud emelni a "gödörből", amibe az érzékszerveinken keresztül estünk, amiben megértés hiányában akár hosszú ideig is elvergőthetünk.