2012.04.06. 12:28, willina
én ezt a lapot kaptam: "Csak egy oka van, hogy a Földön élsz: emeld föl rezgésszintedet a Teljességhez"
Jót mosolyogtam, mert valami hasonlót fogalmaztam meg egy korábbi bejegyzésemben, vagyis teljességében tudok vele azonosulni, de mindig jól jön az emlékeztető!
Tavaly novemberben újra Malajziában jártam és ott történt velem valami... ott mozdult meg bennem valami, amióta ezt az elvet vallom: első lépésben mindig az Isteni Teljességhez kell fordulni, mert csak annak támogatásával, segítségével oldható meg minden gondunk - egyedül, emberiként túlzottan aprók vagyunk.
Malajzia egy csodálatosan szép ország! Rengeteg természeti tájjal, szigettel - de az én tanításom színhelye egy sokkal prózaibb hely lett: a repülőtér.
Kuala Lumpur-repülőtér (a valóságban nem ennyire színes)
Egy forgalmas, zajos, tömeggel telített reptér közepén, a modern technika zsibbasztó ölén, egy meglehetősen problémás úttal a hátam mögött, majd 20 óra várakozás utáni ücsörgés közepette jött a felismerés: "Nem vagy egyedül, soha nem is voltál és nem is leszel, miért erőlködsz egyedül akár a megértésben, akár a megoldásban"
Ott érintett meg olyan szintű szeretet, amitől minden fáradtságom ellenére olyan mosoly ült ki az arcomra, amilyen még sohasem. Végtelen csend lett és azóta egészen másként érintenek meg emberek, események... mintha minden olvadna bele a Teljességbe, a Teljesség rendjébe. Valahogy ráléptem egy lépcsőfokra, amihez sokszor ugráltam már fel, időszakokra talán rá is láttam, de most végre ráléphettem és ami teret beláthatok róla az egyáltalán nem a plafon, csak a tér kitágulása ahonnan még apróbbnak tűnök, de nem vagyok egyedül!
November óta számtalan tesztet kaptam visszalépek-e a kis lépcsőfokomról, vagy épp rátelepszem-e, esetleg belecsimpaszkodom. Én pedig kitárom karjaimat, és rábízom magam az Isteni Teljességre ... nem a lépcsőfok a lényeg... az is csak egy eszköz, egy aktuális állapot ...a végtelen számú eszköz között, a végtelen felé...