azt álmodom, hogy élek, vagy egy álmot élek?

Ma éjjel azt álmodtam, hogy Melbournben vagyok. Annyira élethű volt, hogy még beszéltem is az ottaniakkal, emlékszem minden szavára a dialógusnak és mikor felébredtem, döbbenten néztem körül, hogy hol vagyok.

Eszembe jutott a Mooji fordítás (  ) de mennyire más volt saját bőrömön megtapasztalni, mint mástól meghallgatni, akár lefordítani. Mennyivel más az "igen, egyet tudok vele érteni" " a milyen klassz megállapítás!" és más a döbbenet, hogy akkor most melyik az igazi? És ami vicces, amikor álmomban Melbournben voltam, ott is teljes mértékben hétköznapi dolgok történtek velem, nem valami királylány állapotba menekültem, nem is voltam megfáradt háborús hős, hanem teljesen hétköznapi gondokat, cselekvés sorokat éltem meg ott is, olyan emberekkel, akikkel egyébként alig találkoztam kint létem alatt, mióta hazajöttem pedig egyetlen egyszer eszembe nem jutottak, hiszen úgymond helybéli ismeretlenek.

Régebben foglalkoztam álmokkal, makacsul visszatérő álmokkal, de nagyon bonyolult terültet, mert alvás közben leginkább a tudatalatti területére lépünk be, amiben ott van minden elfojtásunk, vágyunk, félelmünk, előző életbeli feldolgozatlan emlékünk...  és ott van a lehetőség arra, is hogy más dimenziókból kapcsolódjanak velünk, hiszen az elménk ki van iktatva, nem tudunk visszaszólni, hogy "nem hiszek bennetek" és nem tudunk ragaszkodni sem, hogy "jajj de jó hogy mégis léteztek", egyszerűen csak fogékonyak vagyunk.

Azt gondolom nem érdemes túlzottan belemerülni az álmokba, érdemesebb az éber lét felé törekedni, mert ott még az álmok is megfejthetők, amennyiben azok üzenet értékűek és nem csak zavaros vízben való topogás, amit nem érdemes még inkább felkavarni.

Úgyhogy ébresztő! Hosszú még az élet, akármeddig is tart...