ne szólj szám, nem fáj fejem ... nem a túrót! a kimondatlan dolgok okozzák a legtöbb fejfájást!

Megint beszélgettem valakivel  és megint kimondtam valamit, amit le kell írjak, nehogy elfelejtsem:

"Amíg VALAMIT akarsz mondani, addig nem vagy hajlandó BÁRMIT kimondani" - eképp szűröd az információt, ami átfolyhatna rajtad.

Sokan próbálkoznak meditációban válaszokat keresni kérdéseikre, de valahogy nem akarják elfogadni, hogy amíg csak olyan dolgot vagyunk hajlandóak kimondani (egyáltalán kigondolni), amivel egyet is értünk, amit már ismerünk, addig nem tudunk, vagy csak nagyon nehezen tudunk csatorna állapotba kerülni, hogy esetleg olyan információt is beengedjünk a gondolataink közé, amivel egyébként az énképünk nem ért egyet, talán mert annyira új (az addigi gondolkodásmódunknak) - pedig lehet, hogy az lenne a megoldás a problémánkra.

Addig nem tudunk magasabb rezgésszinteket megélni, amíg behatároljuk a frekvenciákat azzal, hogy mi határozzuk meg, hogy mi "jó" és mi "rossz", mitől vagyunk "jók" és mitől vagyunk "rosszak", mivel mondunk helyeset és mivel tévedünk - amíg ennek függvényében csak helyeset akarunk mondani. Így nagyon nehéz kilépni a duális rezgésekből, pedig sokan erre vágyunk, csak nem így nevezzük. Ha más néven is megnevezem egyből kiderül milyen sokan "szálltak csatába" érte: harmadik szemes látás, intuíció, belső látás, felsőbb szintű kommunikáció stb. ... mind-mind ugyanaz. Nem attól fog jobban működni, hogy mindenféle avatásokon jó pénzért szimbólumokat rajzolnak a homlokunkra, csakis attól, ha megtisztulunk a saját magunk által húzott korlátoktól, a duális látásmódtól - ez a harmadik szemes látásmód titka!

A duális látásmód maga a függöny, amin nem látunk át, és mivel mi húztuk oda, nekünk is kell széthúzni. Próbálkozhatunk ollóval, fűrésszel, szimbólumokkal, meditációkkal - mind eszközök. De sokszor nem magának az eszköznek a hatékonyságáról szól a tanítás, hanem arról, hogy egy bizonyos csoportban meg kell jelenjünk, azokkal az emberekkel találkoznunk kell, mert minden ember, minden szituáció, minden helyszín, minden korszak eszköz, egy-egy lépcsőfok ahhoz, hogy önmagunkban rendet tudjunk tenni és el kezdhessük széthúzni a függőnyt, megfelelő tempóban...mi magunk ... nem külső eszközök.

Ettől függetlenül minden tiszteletem minden korszaknak, minden szimbólumnak, minden tanfolyamnak, minden embernek ... csak lássuk meg miben van a tanításuk! Szeressük azt, ami voltunk,  ami vagyunk, mert csak így tudunk rálelni arra, aki lehetünk :) Azáltal kezdünk el látni, amennyi mindent ki merünk mondani - önmagunknak és másoknak...