|
szeretetteljes belső hang2012.04.19. 11:25, willina
imígyen szólott hozzám: "amikor elmondom milyennek látlak, nem minősítelek, csak együtt érzek veled..." " ha így éled meg, te is láthatsz"
Végtelen szeretetet éreztem miközben ezeket a szavakat "hallottam". Elismétlem, annyira szép:
"Amikor elmondom milyennek látlak, nem minősítelek, csak együtt érzek veled, ettől még elfogadlak olyannak, amilyen vagy; pont azért, mert feltételek nélkül szeretlek."
Ezt a tanítást a szívembe zárom.
Nap mint nap minősítésekbe szaladunk, vagy mi magunk minősítünk, de nem így, ahogy a belső hang súgta. Mi kritizálunk, indulatokkal tűzdeljük tele, csöpögünk az érzelmektől úgy üvöltjük egymás arcába (verbálisan, vagy kerülő úton), kit és mit milyennek látunk, élünk meg, de az efféle minősítés csakis mi magunkról szól, nem arról, akit a tárgyának gondolunk, és nem szül mást, csak fájdalmat, sértődést, kárörvendést ... nem a szeretet útja, nem szabad vele csatába szállni, mert csak sebeink számát növeljük vele.
Ne azért lássunk meg bármit is, bárkiben is, hogy kritizáljuk, hogy minősítsük, hogy az szerintünk milyen, hanem azért, hogy tudatában legyünk, hogy jelen van, tanít. Vegyük ki belőle ami nekünk szól és hagyjuk másnak azt, mi neki szól. Csak ennyi a jelentősége, semmivel sem több.
| |