2012.04.23. 06:58, willina
Anyumnál rügyedzik a goji, ami nem is amiatt jó, hogy "na, majd mostantól nem kell boltból megvenni", hanem mert kalandos útja volt ... az a tipikus "ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitta, ez megfőzte és ez iciripiciri pedig mind megette ..."
Malajziában jutottam hozzá ahhoz a recepthez, amit naponta iszok... és egyik alapanyaga a goji bogyó (ha nem tudod mi az, klikk a szóra). Milyen az emberi természet! Ha valaki nem tudná mi az, akkor teljes természetességgel hozzuk zavarba, hogy hogy tudsz úgy élni, hogy még nem hallottál róla? - holott mi is csak két hete fedeztük fel.
Emlékszem, mikor Kuala Lumpurban Albert bemutatta a hozzávalókat, feléről azt sem tudtam, hogy létezik ilyen, most meg a világ legtermészetesebb dolga. Ilyen az emberi elme, ezért nem kell félni az újtól, mert csak az első benyomás az, hogy "új", "ismeretlen" nem "részünk", utána beépül az ismeretanyagunkba, és nem kelt több félelmet.
Ismeretlen - ez is milyen vicces! Azt állítjuk, hogy újra és újra találkozunk életről életre és amikor "először" meglátjuk egymást jelen életünkben, azt mondjuk ismeretlen - (aki olyan ismerős)
Ismeretlen mihez képest? Ismeretlen a mostani a jelen életbeli énképemhez képest, de nem ismeretlen a lelkem számára, kérdés melyiknek élem meg magam? Ki vagyok én? Aki én vagyok önmagam számára, az határoz meg téged a saját életemben. Ha csak korlátok között akarlak megélni, definíciókkal megtűzdelve .. az anyukám, a gyerekem, a barátnőm, a kollégám stb. máris szűkítem mindazt, amit meg tudok élni veled kapcsolatban, ahogy tudnék viszonyulni hozzád, pedig ez szituációktól függően változhat(na).
Ha mindig csak anyukámként gondolok rád, nem tudunk olyan élményt begyűjteni, ahol barátnőkként beszélgetünk, ha folyton csak a gyerekem vagy, nem tudom elfogadni, hogy sokszor bizony a mesterem vagy stb.stb... Ha nem nyitunk új felállásokra, új lehetőségekre, akkor megkeseredik az életünk, mert a "tér", amit belőttünk a definícióinkkal, már szűkös és fullaszt ...
Nagyon sok helyen látom most ezt a problémát párkapcsolatokban. Nyiladoznak a szárnyaink a Vízöntő rezgései miatt, és kinőttük a régi típusú kapcsolatunkat, feszengünk a káoszban, tele vagyunk feszültséggel, mert nem az történik, amit mi szeretnénk (amit már megszoktunk, ami konfortos) és marjuk egymást - szakítások, kibékülések ... mert folyton csak abban gonodolkodunk, hogy vagy veled, vagy nélküled, erőltetünk egyfajta megoldást - ami csak erőlködés marad, és nem erről van szó!!!
A folyamat arról szól, hogy nekünk, magunknak kell minőségileg változni és akkor rendeződnek maguktól körülöttünk a dolgok - egyszerűen fájdalom nélkül elengedjük egymást, vagy még szorosabb lesz köztünk a megértés. Előre nem tudhatjuk. Hiába cserélünk partnert, ha nem változunk! Ugyanúgy szorítani fog egy idő után az a bizonyos cipő. Sokkal célravezetőbb leülni egy kicsit és megvizsgálni a helyzetet: mi is történik most? Kivel van a baj? Nem pedig rögtön rugni, vágni, vádolni, meghalni, szenvedni...
Ha szeretnénk, hogy a kapcsolatunk frissüljön az új rezgésekkel párhuzamosan, ahhoz mindkét félnek időre, csendre van szüksége, hogy felfedezze önmagában az új kor emberét - ezt együtt nem lehet csinálni, csakis egymás mellett. Nem mászhatunk be egymás vágyaiba, hogy ellenőrizhessük ott vagyunk-e még. Nem írhatjuk elő a másiknak milyen irányban kellene változnia ahhoz, hogy ez működhessen, mert nem tudjuk mivé, kivé válunk belső nyiladozásunk alatt, után... vagyis ha MOST akarunk valamit eldönteni, azzal lehet, hogy a jövőnket korlátozzuk.
MOST csak létezni kell a csendben és nem cselekedni. MOST csak figyelnünk kell önagunkat és nem másokat. MOST túl sok minden változik, nehéz folyton mindenhez és mindenkihez igazodni, ezzel csak káoszt élünk meg. MOST vagyunk magzat állapotban az Új Kor hajnalán. MOST fejlődik a magzat (az énképünk), mely meg fog születni... Magzati állapotban semmit nem akarhatunk, semmit nem tudunk csinálni... most is így van ez, ha mégis erőlködünk, egyszerűen csak szorul egyet a torkunkon a köldökzsinór...
(klikk) ja és apropó goji, elkezdtem recepteket felvinni a honlapra, ha nektek is van, szálljatok be a gyűjtögetésbe, beszerkesztem
Ez a magzat hasonlat nagyon találó. A kapcsolatok ilyen többszintű megélése viszont még új nekem, nemrég moccantak meg ilyesféle dolgok, de eddig nem jutottam el velük, csak oda, hogy nem lehet a kapcsolatokat kategorizálni és nem is kell. Már behatárolni, megfogalmazni sem szoktam mostanában, mert állandóan változik a másokkal való kapcsolatom, ahogy változom, és ahogy ők változnak.
Köszönöm a gondolatot!