akkor sem fordulok vissza

Tegnap ami türelmem van, azt sikerült mind kimeríteni, úgy ugráltattak az események, velük együtt az emberek, hogy a végén azt mondtam: ELÉG! 

Vannak időszakok, amikor az élet kísértetiesen ismétli önmagát, és mint valami kéretlen menetrendszerinti járat robban be az életbe olyan probléma, amit már előző alkalommal sem volt valami jó megélni és mivel az előző alkalomból, sőt van hogy alkalmakból már tökéletesen látszik mik a lehetőségek, egyszerűen NINCS HOZZÁ KEDVED!

Csakis akkor tűnik el az életünkből egy probléma típus, ha megtanultuk belőle, amit kell, de a puszta ismételgetés nem visz előre és nem vagyok hajlandó visszafelé haladni, ha a világ a feje tetejére áll sem ...nagyon, de nagyon közel állok ahhoz, hogy valami kiszámíthatlan lépést tegyek ... el ebből a vágányból, át egy másikba!

Ma van a napja, hogy nem elég a puszta látásmódom ahhoz, hogy mindenkit türelmesen megértsek, így most megállok egy pillanatra, hogy semmi, de semmi más ne érdekeljen, csakis Isten (a Forrás, Végtelen Energia, a Felsőbb Szintű Lények, mindegy hogyan nevezem) mert Istenben úgyis benne van minden és mindenki más is. Csak azt adhatunk, amink van - és nekem most gyűjtögetnem kell: békét, megértést .. így most elvonulok egy kis időre meditálni  kapcsolódni Felsőbb Önmagamhoz, mert Alsóbb Önmagam elakadt és nem célom másokat is elakasztani saját türelmetlenségemmel, meg-nem-értésemmel.