újra nyakamban a világ

Amint lehetőségem van, rögtön blogolok, gondoltam ez is egy módja, hogy kapcsolatban legyek az otthoniakkal...

A tegnapi nap nagyon fura volt egyészen egy pontig, míg ki nem derült, miért.

Reggel időben kiértem a reptérre, de addig beszélgettünk a váróban, hogy majdben lekéstük a gépet. Valahogy nem hallottuk a" sürgős bejelentés: utolsó hívás"-t. Mikor feleszméltünk valami apró belső hangra, hogy meg kellene keresni a gépet, már csak 10 perc volt az indulásig. Rohantunk mint az őrült, és kiderült a Ryan Air járataihoz nincs buszjárat a kifutón, hanem gyalogosan kell megkeresni, ami megintcsak időbe telt... végülis felkerültünk a gépre, irány Olaszország!

Mikor megérkeztünk a megszokott repterekhez képest öklömnyi Bergamo-i reptérre, felhívtam a hotelt, hogy ígéretükhöz képest jöhetnek értünk. Egy óra várakozás, számtalan telefonhívás után sem sikerült egymást megtalálnunk a 10m2-nyi várakozó felületen, így kényetelenek voltunk taxit fogni.

A taxis alit fogtunk tombolt, hogy 1km-es távolságra akarjuk, hogy kimenjen velünk, amikor 3 órája vár valami nagyobb falatra. Én sem repdestem az örömtől, hogy 1km miatt kell kifizetni egy csomó pénzt, azt hittem messzebb van a hotel.

Előző nap fogásztra kellett mennem, amitől még mindig sajgott a fél fejem (ha bárkinek bármi fogászati problémája van, a repülőgépen a nyomáskülönbség szépen kihozza), úgyhogy amint megérkeztünk a hotelbe, lefeküdtem aludni.

A taxiból a hotelbe menet a távolba láttam egy várat, ami egyszerűen hivogatott. Mikor felébredtem, megkérdeztem a helyieket, hogyan tudnék oda eljutni... mire közölték, itt nincs vár.... gondolkodtam, vajon csak álmodtam? de nem csak én láttam, egyformát álmodni meg nagyon abszurd lett volna.

Mivel nem értették, hogy milyen várat akarok megnézni, megállapodtunk, hogy biztos a Citadellára gondolok, majd elmagyarázták ahhoz melyik buszra kell felszállni. Amikor a buszmegállóba értünk, jött a következő kérdés, honnan vegyünk buszjegyet. Akit megállítottam, elmondta arra a buszra ne szálljunk fel, az máshova visz, ráadásul nem tudja hol lehet buszjegyet venni. Ekkor már kezdtem feladni, így beültünk ebédelni egy önkiszolgáló gyorsétterembe. Ahogy ott üldögéltem, a fagylaltos pultnál valaki épp buszjegyet vett. Na gondoltam, mégis árulnak valahol!! Vettem én is, és a pultos hölgy elmagyarázta melyik buszra szálljunk fel.

Végre döcögtünk a belvárosba. A végállomáson kellett leszállnunk, nyoma nem volt Citadellának, de egy rövid séta után egy felvonó előtt találtuk magunkat amire az volt kiírva: "San Virgilió várba". Oh, gondoltam magamban, mégicsak van itt vár, akkor Citadella storno, irány a vár.

Felmentünk a felvonóval és amikor odaértünk a várhoz, ki volt írva: Citadella  Kettő az egyben! Meglett a vár is és a Citadella is.

Amikor még a buszon ültünk, csendesen nézelődtem ki jobbra-balra, és a régi városrészhez közeledve egyre több belső képet láttam: középkori kivégzések, börtönök... sorra jöttek a képek és ahogy haladtunk egyre erőssebben valami hatalmas boldogságot éreztem, ugyanazt, mint mikor a taxiból megláttam a várat. Már értettem miért kavarogtam annyit mire végre odaértem és azt is miért próbálkoztam újra és újra mégis....