nem jó a kérdés!!

A kérdés így helyes: mi az hogy szenvedés? És min megyek én valójában keresztül?

Mit élek én meg szenvedésként? Minek következtében kerültem abba az állapotba, amit szenvedésnek tartok, ha még mindig szenvedésnek tartom? Minek a megléte/hiánya okozza ezt az érzést bennem, amitől szenvedek?

Miért van szükségem arra, aminek a hiányától szenvedek? Miért zavar annak a megléte, amitől szenvedek?

A kérdésekre adott válaszokból ki fog derülni, hogy a kiváltódott érzésektől szenvedünk elsősorban, ahogy a dolgok, személyek, események iránt ÉRZÜNK, az okozza a szenvedést, a kiváltó dolog, személy, esemény csak eszköz a szenvedésünkhöz, nem hibáztathatjuk azért, hogy ilyen érzés kiváltható belőlünk.

Ezért kell önmagunkon, a bennünk lévő érzéseken dolgoznunk, ha nem akarunk tovább szenvedni!

Ehhez pedig meg kell vizsgálnunk a prioritásainkat, mi az ami fontos nekünk... és hogy az valóban érték-e, időt álló érték-e, vagy csak átmeneti? Ha fontos is, mitől vált azzá? Mi tette azt fontossá bennünk? Ennek folyamatában mennyiben vagyunk mi benne, és mennyiben van benne a külvilág?

Ha arra a felfedezésre jutnánk, hogy nagyrészt a külvilág van benne (oktatás, nevelés, elvárás, megfelelni vágyás, "azt hittem, hogy"  stbstb), ez azt jelenti, hogy a külvilág életét próbáljuk élni, nem a magunkét, akkor hogyan érezhetnénk jól magunkat a saját bőrünkben???

Nos ezért kell annyit szenvednem, mert nem a saját életemet élem = nem az Igaz Énemet élem, és az okoz szenvedést, ami energiát abba fektetek, hogy más próbálok lenni, mint ami természetemnél fogva belőlem fakad... ami sokszor azért nehéz, mert már nem ismerem az eredendő természetemet, annyira eltávolodtam önmagamtól..fals, megszerkesztett, felépített értékrendek mentén...