méricske
2012.05.25. 10:20, willina
repülj!
Valahogy 2-3 hete sokat foglalkoztat az elengedés, a halál vagy a "halál", a szabadság és kötődések témaköre... keresem az egészséges egyensúlyt... pásztázom a szélsőségeket és nyirbálom a végleteket...
folyamatosan mérlegelem az érzéseimet - azt vizsgálom, hogyan változik az értékeink, prioritásaink függvényében a veszteségről alkotott képünk. Döbbenetes felismerés volt, mennyire az érzelmek döntik el, mi számít veszteségnek, mennyire relatív az egész. Ha visszagondolunk mennyire tudott fájni valami a múltban és az most már nincs sehol... vagy inkább bekerült valami olyan bugyorba, amivel sikerült elnapolnunk.. akár életekre?
Egyre többször köszönt vissza a tudatalatti bugyrának ereje. A réges régről eltárolt, passzívnak hitt, de szeszélyes vulkánként bármikor aktivizálódható emlékek nagyon erősen tudnak működni a tudatalatti sötétjéből.
Csakis a tudatossággal és az elme segítségével lehet reflektorfénybe állítani ezeket a rejtett múltbéli traumákat, fájdalmakat, félelmeket, kötődéseket, melyek olyanok mint a genny a fekélyben, ki kell tisztítani teljes gyógyuláshoz. A "műtét" nem kerülhető el a "műtéthez a szike" pedig az elménk, a koncentrált megfigyelésünk kezében van.
Fókuszálatlan elmével csak össze-vissza vagdalózunk. Nem árt kicsit kiképezni az elmét, mielőtt szikét adnánk a kezébe mert könnyen lehet belőle mészáros, aki halálra sebesít bennünket.