|
némán2012.06.16. 18:13, willina
Olyan furcsa érzésem van... olyan érzet, mint amikor látod a másik mit hibázik, mégsem szólsz neki, egyszerűen nincs kedved szólni, mert már annyiszor szóltál ... teljesen beleragadtam a megfigyelésbe és elfogadom amit látok, még akkor is, ha valaki árt magának, vagy másnak ... olyan fura érzés, mintha valaki azt súgná, "mivel tudom úgysem lépsz közbe, hagyom hogy lásd, így tanulhatsz belőle megértést, ki miért viselkedik úgy; ahogy, mi a gyökere a látszatnak".
Ránézek valakire és lepereg előttem mindaz, amivel küzd és látszik az is, mennyire nem akar szembesülni vele és ott a lehetőség számomra mire reagáljak: arra, amit mutat, arra amit el akar takarni, vagy a következményre, amit ő magam még nem lát...
Ha visszanézek régebbi önmagamra, legtöbbször a következményre reagáltam, amit az érintett még nem látott, és azt a részt provokáltam, amit épp el akart rejteni, hogy felismerje és elkerülhesse a következményt, de ez túlzottan nehéz folyamatnak bizonyult és senki nem szerette - pedig velem ezt teszi a láthatatlan világ újra és újra és nem tudok eléggé hálás lenni a szeretetükért amivel toszogatnak előre az utamon - akár tetszik nekem az aktuális próba, akár nem.
| |