lassan nem lesz mit megmenteni annyira mentjük, "kimentjük" még a megmenthetőség állapotából is

Sok okoskodó gondolat jön, kiborítom ide, mert annyira, de annyira nem érdekelnek, de amíg nem rakom ki, engem szekálnak  nekem pedig nincs kedvem egyet érteni velük, mert az is csak gondolat, ezért megszabadulok tőlük ezzel a képzeletbeli gondolati kukával
 

1. Minél több emberről gondolod, hogy segítettél neki, annál nagyobb az egód.

Nem mi segítünk - csak épp körülöttünk teremtődik meg a lehetőség, hogy általunk, rajtunk keresztül érkezzen segítség. A "segítettem", vagy "kéznél voltam a segítséghez" nem ugyanaz. A megélésem alapozza meg saját fejlődésem irányát.

Eképpen az a mondat helyes: ennyien, meg ennyien segítettek NEKEM.

2. Nem arra van szükség, hogy egyet értsünk azzal, hogy "mentsük meg a világot" hanem arra, hogy ne akarjuk megmenteni ADDIG, amíg nem vagyunk tudatában mivel jár amit akarunk.

A gondolatainkkal ártunk a legtöbbet a világnak és amíg azon törjük a fejünket hogyan menthetnénk meg, csak egyre több gondolatot gyártunk és pont az ellenkezőjét tesszük: egyre csak romboljuk.

Eképpen egyetlen módja van a világ megmentésének: ha nem gondolkodunk. Nem gondolkodunk arról mit kellene tenni, mit nem kellene tenni, hanem intuícióból, a Föld Anyával való kapcsolódással egyszerűen csak ráhangolódunk és hagyjuk megtörténni, amit Ő szeretne...

3. Aki azzal foglalkozik, hogy méricskéli igazam van-e vagy sem, minden rám fordított percével saját életéből él kevesebbet.

Sokan nem azt figyeljük velünk mi történik, hanem arra pocsékolunk időt, hogy megpróbáljuk eldönteni mással mi történhet. Ha a gondolatokra pusztán eszközökként tekintünk, nem mint valóságra, akkor tudjuk őket saját fejlődésünkre használni. Amint mereven fix igazságként tekintünk rájuk és elemezni kezdjük, csak saját lábainkban fogunk bukdácsolni, és magunkra maradunk egy gödörben.

Az ítélkezésmentesség eképpen saját szabadságunk!

Ha valaki erre azt gondolja, "na, már véleményem sem lehet??" - dehogynem. Jó barangolást!