Nincs ember, akit ne ért volna sérelem, trauma, veszteség. Nincs ember aki ne cipelné valami terhét a szíve mélyén, és igaz, hogy az idő gyógyír sok mindenre, de szerintem egyetlen terápia létezik a valós gyógyuláshoz, ami mindből kigyógyít, ráadásul egyszerre: ez pedig a KAPCSOLAT.

Csakis akkor tudunk őszintén kigyógyulni valamiből, és nem csak félretenni, szőnyeg alá seperni, kimagyarázni; úgy tenni, mintha nem zavarna már minket; behelyettesíteni valami kompenzációval; ha sikerül kapcsolatba lépni legfelsőbb részünkkel, amit nevezhetünk annyi féleképpen, ahány ember van a földön, hiszen ez jelenthet mindenkinek mást. Van akinek ez Istent  jelenti, a Teremtőt, a Forrást,  van akinek a Lelkét, a Felsőbb Szintű Énjét, van akinek hitének és vallásának megfelelő Legfelsőbb Lényt, Entitást; van akinek egyszerűen a Semmit, vagy az Egységet, vagy egy állapotot, amit úgy hívunk tudatosság. Lehet ez az állapot a test (testtel vagy jelen élettel járó énkép) és a legfelsőbb Tudatosság összekapcsolásának állapota, lehet ez pillanatnyi Megvilágosodás és lehet ez egyszerű befelé fordulás, leetisztulás stb.... kinek mi tetszik.

A valós Kapcsolatnak hihetetlen spontán mellékhatásai vannak: megértés, rálátás, elfogadás és megbocsátás.

Amit fájdalmasnak, sérelemnek tartunk, arról azt gondoljuk igazságtalan volt, azért hibáztatunk érte valakit. Ha senkit nem tudunk megnevezni, hibáztatjuk Istent, a Teremtőt és megfeledkezünk arról, hogy ha dimenziókra bontjuk saját létünket, abba beletartozik az isteni dimenzió, a teremtő dimenzió is, eképp bármi történik velünk, vagy másokkal annak forrása ugyanaz a dimenzió/réteg, és ebbe a dimenzióba mindannyian belelógunk - ergó hiába mást hibáztatunk, végezetül magunkat hibáztatjuk, saját Eredendőnket, ha magunkat hibáztatjuk, azzal megtagadjuk a Forrásunkat, ha megtagadjuk a Forrásunkat, blokkoljuk az energiaáramlásokat és elfáradunk, megfáradunk, összeomlunk, akár meg is betegszünk, hiszen ha nincs bennünk elfogadás, mindegy mi váltotta ki, azzal önmagunkat (önmagunk egy részét) tagadjuk meg - még ha ez olyan rész is, amit nem fogadunk el, nem látunk.

Életünk nem más, mint a Forrás tükrözése, a tükör pedig az énképünk. Ha az torzít, máris másmilyennek tűnik az életünk, mint amilyen szándékkal életünkbe érkezett. Ha az összetörik (megszakad a kapcsolat), persze hogy megvágnak a tükördarabok.

Saját tapasztalatom az, hogy a Kapcsolatot kell keresni, és ha az megvan, visszahat mindenre az életünkben - hirtelen mindent felold, hirtelen azt látjuk meg amiért megtörtént, amit szándékozott adni az élethelyzet és nem azt, ahogyan történt, ahogyan értelmezve lett egy részünk, az elménk, a kialakult énképünk által, a Kapcsolat nélkül.

Természetesen sok terápia létezik, mind egyfajta út - és mind az egyén megfelelő tudatosságszintjéhez kapcsolódik. Sokfélék vagyunk, ezért van szükség sokféle terápiára: asztrológia, kineziológia, pszichológia, jóslás, személyiségelemzés, regresszió, szimbólumokkal gyógyítás...stb. stb.

Ne hagyd, hogy elmúlt dolgok megkeserítsék a jelened! Ne hagyd, hogy múltbéli sérelmek miatt a jelent se tudd élvezni. Segíts magadon, Isten is megsegít = légy nyitott és befogadó, minden kérdés válasszal együtt érkezik, csak tudni kell meghallani.