Ma előadáson kellett résztvennem. Az első nap azzal telt el, hogy mindenki a hajam miatt szekált, miért vágattam le, és nem volt kedvem egyesével mindenkinek elmesélni, hogy valójában mi történt, így csak csendben rájuk hagytam, hadd találjanak maguknak választ. Ami miatt írok, az egy olyan élmény, amit eddig még nem vettem észre magamon.

Az előadást hallgattam, és rendszerint bármit hallok, vagy egyet értek a hallottakkal, tetszik; vagy nem - nem kell ehhez kommentálnom magát a véleményem, nincs is rá idő, mert az információk gyorsan váltják egymást, egyszerűen villanásokra megjelenik minden mellett valami "értékelés" az agyban - befogadás, nem befogadás - ennek megfelelően van ami mellé hangsúly kerül (ezt ne felejtsem el), van ami mellé értetlenkedés, ellenszenv stb. kerül (ez  nem kell) és kihullik azonnal vagy tudatlatti szitre vonul. Ma azonban ez másként volt.

Láttam mindent, és hallottam minden szót, de mind csak elért és elhagyott, egyik sem maradt. Ettől végtelen könnyű maradtam a nap végére. Ha valaki megkérdezi miről volt szó, el tudom mondani tényszerűen, de azt is mondhatnám semmiről, mert nem ragadt mellé értékelés, amit általában továbbadunk. Nem ragadt mellé semmilyen impulzus. Volt, hogy azt éreztem, hogy hiába vesz körül 400 ember, egy hatalmas légüres térben ülök és csak megfigyelek, mindent, még magamat is. Olyan érzés volt, hogy ott voltam, de nem voltam ott - vagyis bizonyos dolgokra ott voltam, bizonyos dolgokra nem - mikor kizuhantam ebből az állapotból, megérintett a tömeg, a különbözőségek, a különféle rezgések, szavak, hangok - mikor visszaállt ez az állapot, minden és mindenki eltűnt vagy egybeolvadt, de ettől még hallottam  minden egyes szót - csak másként...

Utólag felismertem, ez a "Bibliám" három pontjának egyike spontán, gyakorlatban megnyilvánulva (szabadság, amikor kilépünk a duális szemléletből) de ezt eddig csak szituációkra használtam, és csak utólag, hogy ne legyen rám túlzott hatással. Most egyszerűen belefolyt a folyamatba, a megélésbe. Fantasztikus érzés volt!

Egy előadás után átalában abból készít summát az ember magának, hogy annak mi minden volt témája. Az én summám az lett, hogy ott sem voltam, az egész csak egy emlék nem tudom mikorból, honnan - olyan mintha évekkel ezelőtt lett volna az egész... és egy raktárba került volna, amiből előkerül, ha kell, de az nem most van...