A neheze sohasem az, hogy hogyan férjünk hozzá titkokhoz, üzenetekhez, információkhoz, tudáshoz... a neheze mindig az, hogy hogyan fogadjuk be, értsük meg mit is adnak azok valójában.

A mai (2015. május 15) üzenet a következő:

Ezt a csatát mindenki csak maga vívhatja meg, de mostanra a kollektív teljesen aláásta a belső késztetést, belső erőt, a legtöbb ember feladta, bezárkózott, megtört, vagy hókuszpókuszra hiszi azt, hogy kincsre talált.

Megtörtént az igazi szétszakítás, amikor a csoportok egységhirdetése többnyire  tömeghipnózisról (agymosásról, és nem elmeébresztésről) vagy kis csoportok, egyének érdekéről szól.

Teljesen egyedül nagyon nehéz, mert mindig kell valami kontrol, viszonyítás, az pedig ezen a szinten, ahol a többség tart, csak másokon keresztül tud érkezni, olyan csoportok pedig nem nagyon vannak, ahol az egyéni fejlődést segítik csoportos megosztással.

A nem megfeleően, nem tanulási folyamatokként kezelt belső harc kifelé fordít és egymással harcolunk. A realitások elől álomvilágba menekülünk, mert nem akarunk, nem tudunk szembesülni a valósággal. Tele vagyunk bűntudattal és egymásra mutogatunk, hol találunk nagyobb bűnöst. A csendünk csak addig tart, míg a tyúkszemünkre nem lépnek, a csendünk legtöbbször csak félelem, komplexus, elhallgatás...

A rengeteg rituálé, fogaladom, karmikus kötelék megbilincseli az emberiséget. A kapcsolatrendszereink megélése teljesen kizárja AZT, akinek köszönhetően kapcsolatba tudunk kerülni. A boldogságot az jelenti, ha újra el tudunk jutni azokhoz, akiket a kötél másik végéhez bilincseltünk valamilyen szereppel. Életről életre vonszoljuk magunkat úgy, hogy nem vesszük észre KIK is vagyunk valójában, hogy nem szerepekben kellene szeretnünk egymást, hanem eredendően, a szerepek csak átmeneti felelősséget mutatnak, nem örökkönvalóságot. Minden szenvedésünket csakis mi magunk okozzuk a korlátolt látásmódunkkal...

A felébredés nem egyfajta képesség, nem egyfajta a tudás. A felébredés puszta Kapcsolódás mindenkihez és mindenhez.

A legtöbb ember azért fél rálépni a "tisztulás" útjára, mert félti a kapcsolatait, a családot, párkapcsolatot ...pedig a tisztulás nem vesz el tőlünk senkit, csak megmutatja olyannak, amilyen valójában. Látni szeretnénk, de félünk meglátni. Szabadságot szeretnénk, de félünk elszakadni.

Komfortzónát jelölünk ki, hogy mit jelent nekünk a boldogság, csak arról feledkezünk meg, hogy hiába próbáljuk mindenkivel betartatni, a mi "mindenki" értelmezésünkből van ami kilóg ... az igazi boldogság ennek a tartalomnak a megismerése. Az igazi megosztás ennek a tartalomnak az átadása. Az igazi szabadság ennek a tartalomnak a felvállalása - és ez nem zárja ki a magánéletet, családot, munkát, közösségeket - csak más megvilágításba helyezi...Na ez az, amit nem akarunk inkább szenvedünk.