11,000 évvel ezelőtt létezett egy nemes, erőtől duzzadó szigetlakó faj az Atlanti óceán közepén. Ennek a szigetnek a lakosai nagyon gazdagok voltak, mivel a sziget kiváló természeti forrásaival segítette őket. A sziget kereskedelmi központtá vált. Irányítói hatalmukban tartották a népet és a sziget földjét és ellátták Európát és Afrikát. Ez volt Atlantisz szigete. Atlantisz Poszeidón, a tenger istenének fennhatósága alá tartozott. Amikor Poszeidón beleszeretett egy halandó nőbe, Cleitóba, felköltözött a sziget közepének közelében található hegy tetejére, lakhelyét körbevette vízgyűrűkkel és földdel, hogy védjék szíve hölgyét. Cleito 5 fiú ikerpárnak adott életet, ők lettek Atlantisz első uralkodói. A testvérek felosztották a szigetet. A legidősebb, Atlasz lett Atlantisz első királya. Ő gyakorolt hatalmat a központi hegy és az azt körülvevő terület felett. A központi hegy tetején templomot emeltek Poszeidón tiszteletére. A templomban felállítottak egy hatalmas arany szobrot, mely Poszeidónt ábrázolta egy lovaskocsiban amit szárnyas lovak húztak. Itt gyűltek össze Atlantisz vezetői hogy megbeszéljék a törvényeket, és hogy Poszeidónnak leróják az adót. A kereskedés és utazás megkönnyítésére ástak egy kb. 9km-es csatornát a földbe és vízgyűrűkbe, mely belevezetett a tengerbe. Atlantisz városa a vízgyűrűkön kívül esett és egy sík területen helyezkedett el (kb. 1,7 km-es területen). Ez a terület sűrűn lakott volt, itt élt a lakosság nagy része. A város körül termékeny föld húzodott (530km hosszan és 190km szélességben), ezt egy újabb csatorna vette körül, ez gyűjtötte össze a folyók és a hegyi patakok vizeit. Az éghajlatuknak megfelelően évente 2 aratási időszakuk volt. Az egyik télen, amikor sokat esőzött, a másik nyáron, amikor a csatornából öntöztek. A termőföldet északról akkora hegyek vették körül, hogy az egekig nyúltak. A hegyeket falvak, tavak, folyók és mezők tarkították. Aratáson kívül a sziget ellátta lakosait mindeféle gyógynövénnyel, gyümölccsel...Bőségesen éltek a szigeten állatok, többek közt elefántok. Generációkon keresztül egyszerű, természetkedvelő életet éltek az atlantisziak. Ám lassan elkezdtek megváltozni. A mohóság, a hatalom megmérgezte őket. Amikor Zeusz meglátta milyen erkölcstelenek lettek az atlantisziak, összehívta az isteneket, hogy megfelelő bűntetés találjanak ki számukra. Nemsokára hatalmas hullámok csaptak fel és a tenger elnyelte Atlantisz szigetét, népét és emlékét.