A szfinx az ókori görög, egyiptomi és mezopotámiai mitológiákban és mondakörökben szereplõ oroszlántestû, emberfejû lény. Mezopotámiában szárnyakkal ábrázolták, férfi és nõi arcú változatban egyaránt. Többnyire fölegyenesedõ ülõ helyzetben és fölemelt fél manccsal szerepelt pecsétnyomó hengereken, faragványokon, szobrokon. Gyakorta fordult elõ párosával vagy egy griff madárral párban.    A mûvészetben legelsõ és legismertebb szobra az egyiptomi Gizában, a Khephrén piramis elõtt magasodó kõkolosszus, ami állítólag a fáraó arcmását viseli. A történészek szerint a szfinx jelképes uralkodóábrázolás volt sokáig. A görögöknél a mükénéi sírokból elõkerült leletek szárnyas szfinxei fejükön lapos sapkát viselnek, amin lángnyelvre emlékeztetõ dísz található, nem tudni miért. Ugyanez a lángnyelv a gizai nagy szfinx melsõ lábai közti kõtáblán is szerepel.    A leghíresebb mitikus szfinx a boiótiai Théba városának lakóit tartotta rettegésben, választ követelve tõlük egy találós kérdésre, amit a múzsáktól tanult.: "Mi az, aminek csak egy hangja van, mégis reggel négy, délben két, este három lábon jár?" Aki nem tudott felelni a kérdésre, azt a szfinx felfalta. Végül Théba leendõ királya, Oidipusz adta meg neki a helyes választ: "Az emberrõl van szó, aki csecsemõként négykézláb mászik, felnõttként két lábon jár, öregkorában botra támaszkodva." A szfinx szégyenében levetette magát egy szikláról és szörnyet halt. A történet nyomán a szfinxet a mindentudással és bölcsességgel társították késõbb.    A griff a szfinxhez hasonlóan egy szárnyas vagy szárnyatlan, oroszlántestû, sasfejû mitológiai lény volt az ókorban. A mezopotámiai griffnek tarajos feje volt, a minószi görög griff pedig göndör sörényt viselt. Fekve vagy hátsó lábain ülve ábrázolták, gyakran szfinxszel együtt, szentélyekben és sírokban, ami alapján valószínû, hogy a szerepe védelmezõ lehetett. A görög griff csõre nyitott volt, nyelve visszahajlott, továbbá lófület viselt, feje tetején kontyszerû dudorral.    Ma senki sem érti ezeknek a kitalált lényeknek a szerepét az ókori kultúrákban, ahogyan még sok más furcsa szörnnyel sem tudnak mit kezdeni a történészek (uroborosz kígyó, kentaur, unikornis, pegazus, hétfejû sárkány, stb.) Itt az ideje hát felfedni a titkukat.    A szfinx a fénykvantum (fotinó) ábrázolása, a griff a térkvantumé (szerinó). Láthatóan az elõzõ világkorszakból fennmaradt szent iratok alapján próbálták a kései utódok rekonstruálni a tudást, és mivel nem értették, a hasonlatokat véve alapul teljesen tévútra futottak. Az energia két formájának leírásából csak az ember számára érthetõ, hétköznapi hasonlatokat emelve ki így alkották meg ezeket a groteszk lényeket. Menjünk sorba végig az ezt igazoló összefüggéseken.:    A szfinx és a griff csupán a fejében különbözik egymástól, a testük ugyanolyan. A fény és a tér csupán a forrásrendszerében eltérõ (a források számában és sebességében), de ugyanolyan spirálgömbi hullámteret kelt a mûködése során. A testük azért négy lábú oroszlán, mert a körpályán mozgó tachion négyes szimmetriájú idõrendszert kelt. Az oroszlán egyébként az asztrológiában tüzes jegy (tachion TÛZ), az erõ (energia) és királyi fenség (fényesség) szimbóluma. A szárnyak jelzik, hogy az energiakvantum repül (szabadon mozog). Mezopotámiában az energiát egyszerûbb szimbólummal is ábrázolták, a szárnyas kerékkel. Mai világunkban ez a Magyar Állam Vasutak jelvényében található meg. A szfinx emberi feje jelzi, hogy értelmes, intelligens lényrõl van szó, aki mellesleg az ember lelkének lényege, hisz a lélekszentély centrumában egy darab fotinó egzisztál. Az intelligencia és bölcsesség az idõben visszacsatolt rendszerek (idõhurok) legfontosabb tulajdonsága, az információ megõrzésének és állandó perturbációjának kifejezõdése. A szfinx fején látható sapka, tetején a lángnyelvvel (TÛZ) ugyancsak korrekt célzás a tachionra. A gizai nagy szfinx haja ennek megfelelõen lefelé kiszélesedik, hátul kúppalástként övezve a fejet.    A görög szphingein szó jelentése az összeköt, szorosan bezár, megszorít igébõl származik. A szó árulkodik, mert az energia egy idõhurok, egy zárt és szoros (kicsi méretû) ciklus, aminek forrásai egyek: elválaszthatatlanul összekötöttek.    Az arabok a gizai nagy szfinxet Abul-Haulnak, a Rettegés Atyjának is nevezik. Ez nyilvánvalóan rejtett utalás arra a pillanatra, amikor az Atya forrás belép a saját múltterébe, önmagát pillantva meg, s ezzel a létrehozza az idõbeli visszacsatolást. A rettegés itt a rémület szinonímája. Talán nem jól fordították vagy az évezredek alatt eltorzult, módosult az eredeti jelentése, ami a Rémület Atyja vagy méginkább az Atya Rémülete lehetett. Érdekes párhuzam, hogy Jacob Böhme német filozófus (cipészmester és médium) teremtésrõl írt tanításaiban a tachion múltba lépését rémületnek kódolták! További részletek errõl Kisfaludy György kutatásai közt olvashatók a Terembúra Honlapon. Gyakran ábrázolták párosával a szfinxeket, nõi és férfi változatban. Nyilván mert idõvel elzajosodott, elfelejtõdött a lény nemével kapcsolatos információ, de az eredeti szfinx férfi típusú volt (jobbos), ahogy a griff madár is.        A griff, mint a térkvantum antropomorf szobra sas fejû. A sámánok évezredek óta sasnak nevezik a Mindenhatót, akibõl a világ szálai kiáradnak. A sas csõre a tachion csúcsa. Benne a visszakanyarodó nyelv a rendszer ciklikus tulajdonságára utal, fején a taraj és a lófülek, azaz csúcsos képzõdmények szintén TÛZ szimbólumok. A kontyszerû dudor a spirálgömbi térre emlékeztet formailag, míg a göndör hajat értelmezhetjük elágazó, kiáradó idõszálakként. A feltartott egyik mancs jelzi a griff (téridõ) manipulativitását, hatóerejét, hatalmát, amivel a világ dolgai fölött bír.    Görögül a griff-et grüpsznek írják. Õk védelmezõ, õrzõ szerepkörben találhatók meg a mitológiában, mint a kerubok a zsidó misztikában vagy az angyalok (ezek is szárnyas lények). A monda szerint a griff a legnagyobb madár a földön. Ez így igaz, mert õ a fõnök, akinek isteni hatalma van, tehát itt nem fizikai méretrõl van szó! Ha kitárja szárnyait, eltakarja a napot is (a hullámtere nagyobbra dagad, mint a Nap, hisz az egész rendszerbuborékunkat betölti), ugyanakkor a nap vezetõjének (térszerán, lokális Mindenható) és Apollón szent madarának tartották, amik valami aranyat õriztek valahol. Nem aranyfémet õriztek, hanem az Aranyatyát (esetleg Aranyanyát), magát a Napistent az õ másolati rendszerei.    Apollón istenrõl ennek kapcsán érdemes tudnunk, hogy hívták Phoibosznak is (Ragyogó), valamint Lükeiosznak (Farkasoktól óvó) vagy Loxiasznak (Kétértelmû). Zeusz Létóval nemzette, vagyis az õskáoszban született (a lé-tóban) térszeránról van szó (akinek idõrendszerében minden kétértelmû a kettõs idõsûrûség miatt). A haja aranyos (Aranyatya), és ötnapos korában azzal kezdte karrierjét, hogy megölte a Püthón kígyót, Gaia egyik fiát, aki sárkány (TÛZ, farkas azaz farokkal rendelkezõ lény) volt és rettegésben tartotta Delphoit és környékét. Az esemény jelentõsége: a térszerán hullámtere rendet rakott a teremtésben, úrrá lett az õskáoszon (Gaián és gyermekein), s ezzel tervezhetõvé, irányíthatóvá és egyben jósolhatóvá tette az univerzumban zajló események menetét.    A szfinx találós kérdésében az egy hangja van kifejezés azt takarja, hogy az energiakvantumnak egységes a zengése, mert benne minden forrás azonos irányban forog és kering. Az eddigiek alapján most már nyugodtan beláthatjuk, hogy a kérdésre a válasz: "a szfinx". Tehát önmagára kérdez rá a bölcs: Ki vagyok én? A fotinó teremtmény a rendszerben, ahogyan az ember is, tehát nem teremtõ, bár képes dolgokat kitalálni és megalkotni. Oidipusz tudta a választ a kérdésre, aki a földi mindenható megszemélyesítõje ebben a történetben. Oidipusz sorsa az volt (elõre megjósolt módon), hogy apját megölte (átvette a hatalmát), s úrrá lett anyján (az anyagi világon). Ehhez a bölcsességen keresztül vezetett az út, bár súlyos árat kellett fizetnie a gyõzelemért.    A reggel négy lábon jár azt jelenti: a teremtés kezdetén az energiakvantumokból négyes idõszál elágazások fakadnak, alapot szolgáltatva a késõbbi világnak. Ez a teremtésmondákban a négy égtája a világnak. A délben két lábon jár azt jelenti: a keltési ciklus során két irányba újabb elágazások indulnak, egyik a rendszer múltja felé, a másik az okforrás irányába, s ezen áll meg a rendszer az aktív mûködése során (fenntartó forrás és a múlt információi). Az este három lábon jár pedig azt jelenti: a kvantum botra támaszkodik, ami segíti a mozgásban. Egy harmadik idõszál leágazást kelt a ciklus kiteljesedésekor, amibõl új teremtmény születik, elágazva belõle.    A 4+2+3=9, ami a fotinóban a 8 forráshely plusz 1 középsõ pont a kocka testátlójában. Ez egyben az élet száma is. Tehát aki tudja a szfinx kérdésére a választ, mert helyes önismerettel rendelkezik, az életben marad. Nem eszi meg a szörny (az idõ káprázata), vagyis megvilágosodva kijuthat a szamszárából, az illúziók csapdájából. A fénnyel kapcsolatban még lásd: "A fénycsillag játéka" címû írást.    Érdekes kapcsolódás a témához, hogy a magyarok szent totemállata, a turulmadár nagyon hasonló tulajdonságaiban a griffhez. Mi a turul népe vagyunk, a térszerán gyermekei. Emesét a turul ejti teherbe: gyakorlatilag szûznemzés történik, megszállja a szentlélek. Álmos tehát az Isten egyik Fia, mint Jézus. Úgy tudjuk az égi mesterektõl, hogy a Mindenható megtermékenyítést végzõ (hardver) perifériája, madárszerû teste kimondottan arra használatos, hogy általa csinálja meg a Fiút, hogy az testet ölthessen. Mert egy közönséges férfiember szervezete erre nem képes, legyen bármilyen fickós és egészséges is, a túl magas lélekrezgési szint miatt, amit ez a fajta nemzés igényel. Készült: 2004.03.29.