Edgar Cayce hat könyvének együttes példányszáma az egymillió fölött jár. Tíznél több egyéb könyv szól részben vagy teljes egészében őróla, életéről és képességéről. 1900-tól napjainkig magazinok tucatjai, újságcikkek százai foglalkoztak vele. Mi volt benne ennyire különleges? Ez attól függ, kinek a szemével nézzük. Kortársai az "éber" Edgar Caycet tehetséges fényképészként ismerték. Egy másik csoport (elsősorban a gyermekek) melegszívű, barátságos tanítóként ismerték a vasárnapi iskolából. Saját családja nagyszerű férjnek és apának tartotta. Az "alvó" Edgar Cayce tökéletesen más figura volt — paranormális képességekkel rendelkező ember, akit az ország minden részében ezrek ismertek, akik okkal voltak hálásak neki. Sokan voltak meggyőződve róla, hogy ő mentette vagy változtatta meg őket, amikor már mindent elveszettnek hittek. Az "alvó" Edgar Cayce egyszerre volt orvosi diagnoszta, próféta és a bibliai szeretet elkötelezett hirdetője. 1954 júniusában a Chicagói Egyetem azáltal nyilvánította ki Edgar Cayce iránti elismerését, hogy elfogadott egy doktori értekezést, amelynek az ő élete és munkássága volt a témája. A disszertáció szerzője "vallásos látnok"-nak nevezte Caycet.  Ugyanabban az évben a gyermekek számára szerkesztett Rejtelmek könyve az Amerika Legtitokzatosabb Emberének címmel ruházta fel. 1877. március 18-án született a Kentucky állambeli Hopkinsville-ben, és már gyerekkorában különös "látó"- képességet tanúsított, amely túllépett az öt érzékszerv normális hatókörén. Hat- vagy hétévesen azt mondta szüleinek, hogy "víziókat" lát, és beszélni is tud velük; a látott személyek között olykor nemrég elhunyt rokonok is megjelentek. A szülei ezt a magányos gyermek túlságosan eleven fantáziájának számlájára írták; a kisfiúra amúgyis hatott a környéken tevékenykedő prédikátorok által tartott gyűlések drámai nyelvezete. Később a tankönyveket a párnája alá tette éjszakára, és ezzel a módszerrel kifejlesztette "fotografikus" memóriáját, ami sokban hozzájárul a vidéki iskolában tanúsított gyors előmeneteléhez. Ez a képessége később visszafejlődött; Edgar csak hét osztályt végzett el, és utána máris meg kellett találnia helyét a világban. Huszonegy évesen egy írószer-nagykereskedés ügynöke lett. Ebben az időben bénulni kezdtek a torkában lévő izmok; közvetlenül fenyegette a veszély, hogy megnémul. Az orvosok nem találták betegsége szervi okát; hipnózissal próbálkoztak, de tartós hatást semmiféle módszerrel sem sikerült elérni. Edgar az utolsó szalmaszálba kapaszkodva megkérte egy barátját, hogy vigye abba a hipnotikus álomba, amelyben gyerekkorában megtanulta a tankönyveket. A barátja megadta a szükséges szuggesztiókat, és Edgar a hipnotikus álomban megtalálta saját betegsége gyökerét. Gyógyszereket és kezelési eljárásokat javasolt, amelyek sikeresen visszaadták a hangját, és meggyógyították szervezetét. A Hopkinsville-ben és az ugyancsak Kentucky állambeli Bowling Greenben praktizáló orvosok egy csoportja igénybe vette Cayce képességeit saját betegei diagnosztizálásában. Hamar kiderült: csak a páciens nevét és a tartózkodási helyét kell megadniuk, és Cayce telepatikus úton ugyanoly könnyedén "rá tudott hangolódni" az illetőre, mintha egy helyiségben tartózkodtak volna. További információra egyetlen páciens esetében sem volt szüksége. Az egyik fiatal orvos, dr. Wesley Ketchum megírta a különös eljárást a bostoni klinikai kutatóintézetnek.  A New York Times 1910. október 9-i száma két oldalon, képes beszámolóban foglalkozott az üggyel. Attól a naptól fogva a bajba jutott emberek az ország minden pontján igényelni kezdték a "csodatévő" ember segítségét. Edgar Cayce 1945. január 3-án halt meg a Virginia állambeli Virginia Beachben. Jóval több, mint 14 ezer oldalnyi gyorsírásos szöveg maradt utána: a negyvenhárom év alatt több mint hatezer ember számára adott telepatikus-látnoki közlések jegyzőkönyvei.  Ezeket a Cayce-irodalom "Readingek"-nek nevezi. [E könyv magyar fordítása az "igazlátás" szót alkalmazza — a szóösszetétel az első öt fejezet fordítójának, Miklós Katalinnak leleménye.] Az igazlátások már pusztán terjedelmükkel, mennyiségükkel is az egyetlen embertől származó látnoki közlések élvonalába tartoznak. Szövegük a hozzájuk kapcsolódó feljegyzésekkel, levelezésekkel és jelentésekkel együtt, címszavak ezrei alá sorolva, kereszthivatkozásokkal kiegészítve rendelkezésére áll a pszichológusoknak, diákoknak, íróknak és kutatóknak, akik egyre növekvő számban jönnek a Cayce- szövegekben vizsgálódni. Az A. R. E. (Association for Research and Enlightenment; Szövetség a Kutatásért és a Felvilágosodásért) nevű alapítvány — postacíme: P. O. Box 595, Virginia Beach, Virginia, 23451 — 1932-ben létesült, az igazlátások megőrzése céljából. Nyitott tagságú kutató társaság lévén továbbra is rendszerezi és katalogizálja az információt, kutatásokat és kísérleteket kezdeményez, konferenciákat, szemináriumokat, előadásokat szervez. A kutatások eredményeit mindmáig az alapítvány saját kiadója tette hozzáférhetővé a tagok számára. Ez az első eset, hogy Edgar Cayce igazlátásai népszerű, a nagyközönség számára írt könyv formájában látnak napvilágot. Ebben a kötetben Edgar Cayce 2500 igazlátásából származó adatok találhatók, az 1925 és 1944 közötti időszakból; a tárgyalt problémák inkább pszichológiai, semmint fizikai természetűek. A mélyen gyökerező szorongások, a mentális blokkok, a tehetségkibontakoztatás, a házassági problémák, a gyermeknevelés stb. témája mind abban a megvilágításban kerül górcső alá, amelyet Cayce "karmikus minta"-ként emlegetett, és az illető lélek előző földi tartózkodásából származik. A karmát Edgar Cayce egyetemesen érvényesülő, az ok és az okozat kölcsönhatására épülő törvénynek látta, amely a lélek számára lehetőséget kínál a testi, szellemi és lelki fejlődésre. Minden lélek (ahogy Cayce nevezte: "entitás"), amikor emberi lényként a földi síkra lép, tudat alatt hozzáfér az előző életeiben felhalmozott jellemzők, mentális képességek és tehetségek tárházához. Az entitásnak azonban le kell küzdenie az előző életeiben megtapasztalt negatív érzelmek utóhatását: a gyűlölet, a félelem, a kegyetlenség, a kapzsiság ugyanis hátráltatja fejlődésében. Ily módon az entitás feladata, hogy újjászületések sorozatán keresztül kiegyensúlyozza a pozitív és negatív karmikus bevésődések hatását: hogy legyőzze az önző impulzusokat, és támogassa a kreatív késztetéseket. A könyv egyik leginkább gondolatébresztő része a "fölösleges" szenvedés miértjeire és hogyanjaira adja meg a logikus választ. E kötet célja, hogy egyszerű, közérthető nyelven ismertessen néhány különös és izgalmas történetet Edgar Cayce esetei közül, s ezáltal segítséget nyújtson a mindennapi élet gyakorlati filozófiájának kialakításában. Hugh Lynn Cayce Edgar Cayce a reinkarnációról elolvasásához: